Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁLDÁS A SZÜLŐKRE:

ÁLDÁS A SZÜLŐKRE

 

Van hely, hol minden kicsi széken

Nevetve ültem egykoron.

S tipegő léptem, gügyögésem

Mosolyt rajzolt az arcokon.

Van ház, ahova tartozom,

Más otthonba sohse térek,

Bármely családhoz, minden házba

Csak, mint idegen, úgy lépek.

Valakiket: a szüleimet

Eléggé meg nem áldhatom,

Valakinek, ha százszor élek,

Adósságom le nem róhatom.