Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


B: ÉLET VAGY HALÁL!

ÉLET VAGY HALÁL

 

Uram, ma lettem nyolcvan éves

túl gyorsan múltak el az évek,

még oly sokat szeretnék tenni,

úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

 

A pár kis  tervem, mi még lenne,

ha tán több időt igényelne,

s egy év nem  lenne elegendő,

hadd, hogy hadd legyek nyocvankettő.

 

Jó lenne még sokat utazni,

újabb helyeket látogatni.

Halálom perce még tán várhat,

megérhetném a nyolcvanhármat?

 

Uram, Te látod a világot,

gyorsan jönnek a változások.

Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,

esetleg lehetnék nyolcvannégy.

 

És ahogy a technika halad,

sok újat lát, ki élve marad.

Még oly sok minden ideköthet,

úgy örülnék a nyolcvanötnek!

 

Az emberiség sokat tehet,

a világ oly csodás lehet.

Jó annak, aki itt maradhat,

nem olyan sok ez a nyolcvanhat!

 

Tudom Uram, hogy sokat kértem,

hisz olyan szép lehet fenn az égben.

S én mégis arról tervezgetek,

hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

 

Elfáradok a hosszú uton,

el is kések majd sokszor tudom.

Tudasd velem, ha meggondoltad,

betöltöm-e a nyolcvannyolcat?

 

Addigra már oly sokat láttam,

emlékeimet regisztráltam.

Míly nagy kár lenne, ha elmennék,

mielőtt nyolcvankilenc lennék.

 

Már igazán csak egyet kérek,

Uram, ne vedd szemtelenségnek,

éveim száma kerek lehet,

ha meglátnám a kilencvenet.

 

És ha már ezt megengedted,

s ezt a lépést értem megtetted,

Neked már úgyis mind egyre megy,

könnyen lehetnék kilencvenegy.

 

Minden szemérmet félreteszek,

hogyha még egyszer kérdezhetek.

Tudom, ez a kor hajmeresztő,

de hadd legyek kilencvenkettő!

 

Úgy megszoktam az életemet,

és hátha lesz még, aki megszeret.

Ki pótolná elveszett párom,

ha lehetnék kilencvenhárom.

 

Addigra már reszket a kezem,

de ha még helyén lesz az eszem,

a magas kortól én  nem félek,

megadod a kilencvennégyet?

 

A korra nincsen szabadalom,

számításom megtalálom,

ha őrködsz egészségem fölött,

akkor lehetnék kilencvenöt!

 

Manapság már hallani olyat,

emberekről készül másolat.

Ezt talán én is megvárhatom,

segíts át a kilencvenhaton.

 

Ha még hirtelen meg nem halok,

kis vagyonkámmal rendben vagyok.

Elég lesz talán még egy évig,

kihúzhatnám kilencvenhétig?

 

Hála Neked, nagy a családunk,

még pár dédunokát is várunk.

Láthatnám őket, ugye azt mondtad?

Megadod a kilencvennyolcat?

 

Sok évet kaptam, nem egy-kettőt,

megköszönöm a sok esztendőt,

és még kérem – tán el sem hiszed –

a kilencvenkilencediket.

 

Még egy év és akkor valóban

a népek azt mondhatják rólam:

„Ez aztán igen szép kort ért meg,

hisz tegnapelőtt volt száz éves”.

 

Uram, az életet Te adod,

úgy veszed el, amint akarod.

Nem is zavarlak többet Téged,

ne vedd komolyan amit kérek

-         csak beszélgetni vágytam Véled –

 

                              SZÉKELY  ÉVA