Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÖREGEMBER

ÖREGEMBER ÁLDÁSA

 

ÁLDOTT,aki nem vet meg reszkető kezemért

                és botladozó lábamért.

ÁLDOTT,aki nem felejti,hogy látásom elhomályosult,

                és gondolataim meglassubodtak.

ÁLDOTT,aki leáll velem egy kis tereferére,barátságosan,

                mosolyogva.

ÁLDOTT,aki sohasem mondja:”Ezt a történetet ma már

                éppen harmadszor hallom tőled”

ÁLDOTT,aki által megtapasztalhatom,hogy tisztelnek,

                becsülnek és nem vagyok elhagyatva.

ÁLDOTT,aki megszépíti és megkönnyíti a napokat,

                amelyek a vándorúton az örök haza  felé

               még előttem állnak.

 

 

             /H.V. könyvéből/